Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Welsh

2010.06.10

Welsh átütő örökítőképességű kisló és póni A Welsh egy, a Brit-szigeteken őshonos lófajta, mely Wales hegyvidékeiről származik. A vadon élő Welsh ménesek már az ókori rómaiak brit hódításai előtti időkben is a szigetországban éltek. A fajta a kezdetektől hozzáedződött a sokszor szélsőséges időjárási viszonyokhoz és a gyér növényzethez. Innen származik ma is csodált egészséges teste, kitartása, ellenállósága és a túléléshez szükséges természetes intelligenciája, melyre bizony gyakran szüksége is volt. VII. Henrik a 15. század végén például elrendelte, hogy a 15 marok alatti (kb. 152 cm) lovakat el kell pusztítani az országban. A Welsh elhagyatott vidékeken, rejtőzködve vészelte át ezt az időszakot. A fajtát az évszázadok folyamán arab, berber és angol telivér fajtával is nemesítették, de a tudatos, egyesület által szabályozott tenyésztés csak 1901-ben az első méneskönyv kiadásakor kezdődött. A fajta a 18. századtól kitűnő munkaló lett: bányákban, farmokon és postalóként is elterjedt. Jelenleg főként hátas- és fogatos lóként hasznosítják: szinte minden lovas szakágban versenyez, valamint hobbilóként is igen kedvelt. Gyönyörű külleme miatt a legelegánsabb és legszebb pónifajtának tartják a világon. A fajtának ma négy típusát tartják számon, melyeket A-tól D-ig négy kategóriába sorolnak: a Welsh hegyi pónit (A), a Welsh pónit (B), a kisló típusú Welsh pónit (C) és a Welsh cob kislovat (D). Ezek méretük alapján különülnek el egymástól, marmagasságuk A-tól D felé haladva növekszik. ... évszázadokig szolgált a brit hadseregben ... A Welsh póni, akárcsak a legtöbb hagyományos fajta, rendelkezik háborús múlttal is. A fajta évszázadokig szolgált a brit hadseregben és a 18. század végén jelen volt az amerikai függentlenségi háború brit katonai alakulataiban is. Az Észak-Amerikában hátrahagyott mének később nagy hatást gyakoroltak a mai morgan fajta kialakulására. Tulajdonságai Vérmérséklet: melegvérű Marmagasság bottal: minimum 115 cm, általában 153-ig, de nincs felső határ Szín: minden szín, kivéve tarka Felépítés: nemes megjelenés, közepes méretű, finom fej, kis fülek, hosszú, enyhén ívelt nyak, arányos, esztétikus test, szabályos lábszerkezet Jellemzők: sokoldalúan hasznosítható, könnyen kezelhető, barátságos, élénk Hasznosítás: elsősorban hátaslóként, de előfordul fogatban is Származási hely: Nagy-Britannia, Wales Eredet: történelem előtt Élettere: óceáni éghajlat, hegy- és dombvidék Furioso-north star különösen veszélyeztetett, értékes fajtánk A fajta első nevét, a mezőhegyesi félvér tenyésztésének eredeti heyszínéről, Mezőhegyesről kapta. Akárcsak a nóniuszt, ezt a fajtát is a korabeli magyar lótenyésztés fellegvárában tenyésztették ki, és mind vérvonalak keresztezésénél, mind a tenyésztésre alkalmas egyedek kiválasztásánál azonos szemléletmód követhető nyomon a két fajta története és fejlődése szempontjából. A fentieken kívül hasonlóság mutatkozik a két fajta kialakításához használt lóanyagban is. A furioso-north star kancák között voltak nóniusz fajtájú egyedek is, az állomány nagy részét azonban angol félvér kancák adták, pontosabban Mezőhegyes 3. és 8. számú pej ménese. A fajta kialakulásának kezdete 1841-re tehető, amikor Furioso Senior nevű, pej angol telivér ménnel, majd szintén telivér, Angliából behozott, fekete North Star Seniorral kezdték el fedeztetni a fentebb említett kancákat. Nemcsak a fajta neve, hanem tulajdonságai és értékei is nagymértékben a két ménnek köszönhetők. Mindkét törzsmén átütően örökítette szervezeti szilárdságát, nemes megjelenését, kitűnő mozgását és intelligenciáját. Kezdetben csak ez a két mén fedezhette a kancaállományt, így jellemző volt a rokontenyésztés. Néhány évjárat után kialakították a fajta négy genealógiai vonalát, melyek Furioso "A", Furioso "B", North Star "A" és North Star "B" néven váltak ismertté. Az állomány vérvonalait a későbbiekben angol telivér mének tenyésztésbe vonásával frissítették. A két világháború jelentősen megtépázta a fajta állományát. Az első világháború után számos egyed Romániába került, ahol külön ménest hoztak létre számukra. A második háború vége felé a shagya-arab fajta történetéből már ismert Pettkó-Szandter Tibor vezetésével két genetikai részre osztották a fajta még megmaradt kancaállományát, és egyik részüket nyugat felé, a másikat pedig északra indulva próbálták kimenekíteni a megszállt Magyarországról. Az állomány nyugatra induló része amerikai, az észak felé mentett lovak pedig szovjet hadizsákmánnyá lettek. Az előbbiek egy részét végül sikerült visszahozni Magyarországra, a szovjet kézre került fél ménes sorsa viszont a mai napig tisztázatlan maradt. Mezőhegyes a súlyos veszteségek ellenére sikeresen tudta regenerálni a fajtát. Az új tenyészcél az igás és fogatos hasznosítás, valamint az egyre szélesebb körben elterjedő lovassportok kiszolgálása lett. Az állomány az 1960-as években elkerült Mezőhegyesről. Először a Nagykunsági Állami Gazdaság, majd a Kiskunsági Állami Gazdaság területére, Apajpusztára költözött. A fajta történetének legutóbbi két évtizede a lóállomány magánkézbe kerülését hozta. Jellemző lett a fajta romániai és szlovákiai ménjeinek Magyarországra való behozatala is, ami javulást hozott a fajta minőségében, hiszen egymással számos generáció óta nem keresztezett, tiszta vérvonalak egyesültek újra. A mai furioso-north star igen sokoldalúan hasznosítható: lovastornában, díjugratásban és fogathajtásban is eredményes. Kiváló karaktere miatt megbízható társ a terápiás lovagoltatásban, és jól hasznosítható a lovas turizmusban is. Ma Hódmezővásárhelyen és Bugacpusztán folyik jelentős hazai furioso-north star tenyésztés. ... North Star Senior nagyapja Touchstone ... A furioso-north star és a nóniusz tenyésztésében folyó munkát ugyanaz a szakembergárda felügyelte. Mezőhegyesen, így talán nem meglepő, hogy mindkét fajta fénykora a 19. század utolsó harmadára, Kozma Ferenc vezetésének idejére tehető. North Star Senior nagyapja Touchstone volt, mely 1834-ben St. Leger, majd 1836-ban és 1837-ben Gold Cupot nyert a világ egyik leghíresebb galoppályáján, az angliai Ascotban. Tulajdonságai Vérmérséklet: melegvérű Marmagasság bottal: 160-170 cm Szín: pej, ritkán fekete vagy sárga Felépítés: nemes fej, közepesen hosszú nyak, izmos törzs, zömök test, egyenes hát, jól izmolt far, erős hátulsó lábak Jellemzők: élénk vérmérséklet, kiegyensúlyozott, emberbarát karakter, sokoldalú hasznosíthatóság, jó alkalmazkodóképesség szélsőséges körülmények között is, nagy szervezeti szilárdság Hasznosítás: hátaslóként és fogatban Származási hely: Magyarország, Mezőhegyes Eredet: 19. század Élettere: kontinentális éghajlat, alföldi legelők.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.